Egy férj otthagyta terhes feleségét az anyósánál krumplit ásni, amíg ő nyaralni ment: de ami egy nap a kertben történt, sokkolta a szomszédokat.
A férfi régóta álmodozott a tengerpartról. Amikor a felesége felfedezte, hogy terhes, és az orvosok megtiltották neki a repülést, naivan azt feltételezte, hogy a férfi mellette marad.
De egy napon hidegen megszólalt:
„A jegyek már megvannak, minek pazarolni a pénzt? Én megyek egyedül, te pedig menj anyukádhoz a faluba, és segíts a ház körül.”
A nő nem tudta, mit mondjon. Hat hónapos terhes volt, és a legkisebb hajlástól is fájt a háta, de nem mert vitatkozni.
A férje nyaralni ment, őt pedig elküldték az anyósához – a faluba, ahol a WC egy pajta mögött volt, a víz csak hideg volt, és az egyetlen pihenőhely a kerti ágyások voltak.
Minden reggel az anyósa levest főzött, egy tálat tett elé, és azt mondta:
„Csak akkor eszel, ha befejezed a munkádat.”
A terhes asszony kiment a kertbe, és sokáig ásott a földben. Éjszaka a tengerről álmodott – nem azért, mert valaha is ott járt, hanem mert a férje odament. Küldött neki fotókat a strandról.
Röviden hozzáfűzte a képhez: „Pihenek, ahogy mondtad.”
A feleség most krumplit ásott. Hívta a férjét, de nem vette fel.
De ami aznap a kertben történt, megdöbbentette a szomszédokat.
Egy nap a kertben szédült. Térdre rogyott a sárban, zihálva. Az anyósa kijött az udvarra, lenézett rá, és szárazon azt mondta:
„Terhes vagy, nem beteg.” Nincs idő ülni; a krumpli nem ássa magát.
A nő megpróbált felkelni, de elhagyta az ereje. És akkor történt minden.
Egy arra járó szomszéd látta, ahogy a terhes nő arccal előre a földbe esik. Felsikoltott és segítséget hívott. A szomszédok odarohantak, felvették és elvitték az autóhoz. A kórházban az orvosok a rémisztő hírt közölték: még egy kis idő, és a gyermek megmentése már túl késő lett volna.
Attól kezdve a falusiak kerülték az anyós házát. A szomszédok nem tudták megbocsátani neki, hogy a terhes nőt ebbe a nehéz helyzetbe hozta. A férj pedig, visszatérve a tengerről, a kórházi szobában találta a feleségét, akinek a szeme már nem tele volt szeretettel.
