Camilo több mint tizenöt éve dolgozott Puebla központi hullaházában, és az idő nagy részében szinte semmi sem tudta megdobogtatni a szívét. De ma este más volt. Az asztalon fekvő test nem csupán egy holttest volt. Egy apáca.
A fiatal nő még mindig viselte fekete ruháját, tökéletesen illeszkedve karcsú alakjához. Az arca nyugodt, szinte ragyogó volt, mintha csak egy hosszú imádságos nap után aludna, nem pedig halott lenne. Egy város szélén lévő kolostorból hozták boncolásra, mert senki sem tudta megmagyarázni hirtelen halálát.
„Doktor… doktor, nézze ezt,” mondta Camilo, hangja megtört, és ösztönösen hátrált, mintha a hordágy maga lökdöste volna.
Fonseca doktor felnézett az eszközasztalról. Már majdnem mindent látott a hullaházban töltött évei alatt. De a látvány, ami előtte állt, hidegrázást okozott.
„Mi az, Camilo?” kérdezte óvatosan.
„Van egy rés a ruhán… a hátán. És azt hiszem… tetoválása van,” válaszolta Camilo remegő hangon.
Fonseca ráncolta a homlokát. „Nem feltétlenül szokatlan. Nem mindenki lép be kolostorba gyerekként. Néhányan már voltak életükben.”
Amikor közelebb lépett, egy sötét foltot látott kikandikálni a szakadásból. Szó nélkül, óvatosan megfordították a testet. Fonseca gyors imát mondott, reflexszerűen, majd kért egy ollót.
Amikor átvágta a ruhát, megdermedt. Nem tetoválás volt. Üzenet:
„Ne végezze el a boncolást. Várjon két órát. Amit keres, az a zsebemben van.”
Camilo keresztet vetett, suttogva: „Nem… nem lehet.”
Fonseca óvatosan végigsimította az írást, mintha kételkedne a saját szemében. Camilo az utasítás szerint a zsebbe nyúlt. Először semmit sem talált, de a második zsebben az ujjai hozzáértek egy kemény kis tárgyhoz: egy USB-hez.
A szomszédos szobában a számítógéphez csatlakoztatták, Camilo pedig a testet figyelte, mintha félne, hogy az apáca bármikor felkelhet. A képernyőn a nővére arcát látták, rettegve: „Ne bízz a főnővérben.”
Hirtelen kopogás hallatszott. A főnővér lépett be, mosolyogva, kereszt a mellén. Az éjszaka folyamán a kolostor titkai kezdtek felszínre kerülni, az élet, a halál és a természetfeletti határa elmosódott.
